Tarlós István főpolgármester és Bácskai János ferencvárosi polgármester ünnepi köszöntőt mondott József Attila mellszobrának felavatásán a költő egykori lakóhelye közelében, a Ferenc téren csütörtökön.
A főpolgármester teljes beszéde az alábbiakban olvasható:
Tisztelt Polgármester Úr! Tisztelt Megjelentek!
A múlt nem tűnhet el nyomtalanul, léteznie kell rá vonatkozó bizonyítékoknak - állítják a helytörténészek. Itt, a Ferencváros szívében, a Gát utca 3 közelében azon a téren állva, ahol József Attila élete indult, felidézhető a múlt. A még nyomokban itt - ott létező régi bérházakat, ódon kapualjakat, a térbe torkolló utcákat felidézve olyan érzés serkenhet bennünk, hogy a múlt kitörölhetetlenül velünk él. Granasztói Pál említést tesz arról, hogy a városépítésben is szükséges a múlthoz való határozottabb fordulás. A jövő megfelelő építésének nem szükséges feltétele a régi romlása.
A Curriculum vitae-ben így írja le a ferencvárosi éveket az ifjú költő, József Attila: „Anyám mosással és takarítással tartott el bennünket, engem és két nővéremet. Házaknál dolgozott, odajárt reggeltől estig s én szülői felügyelet nélkül iskolát kerültem, csibészkedtem. Úgy segítettem anyámnak, ahogyan tudtam. Vizet árultam a Világ moziban. Fát és szenet loptam a Ferencvárosi pályaudvarról, hogy legyen fűtenivalónk." A nyomor az éhség és a nélkülözés itt a mindennapok része volt.
A mind szűkösebb körülmények újra és újra arra kényszerítették Pőcze Borbála mosónőt, hogy három gyermekével új otthont keressen. Rövid ideig laktak a Márton utcában, a Haller utcában, a Szvetenay (ma Lenhossék) utcai tömegszálláson, a Páva utcában és itt a Ferenc téren. József Attila gyermekkorának egyetlen állandó helyszíne sem volt. Legtovább, 11 és 15 éves kora között élt itt, a 11 -es számú ház harmadik emeletén édesanyjával és nővéreivel. 103 évvel ezelőtt, 1916. júniusában, ma már elképzelhetetlen nélkülözések közepette költöztek ide, egy szűkös bérlakásba.
A munkáscsaládok életét akkortájt megnyomorította a szűkös lakáshelyzet és a lelketlen lakbéruzsora. Ferencvárosban a múlt század elején a főbérlettel rendelkező munkások többsége komfort nélküli lakásban élt. Az egyszobás munkáslakások egyhatod részének még az 1900-as évek elején sem volt saját konyhája. József Attila talán az itt álló házak egyikében kezdett verset írni. Nővére emlékezéseiben megható képet rajzolt az alig tízéves gyerekről, aki, ha éppen volt egy kis pénzük egy korona tiszteletdíjat kapott a családtól minden verséért.
Korán kibontakozó költészetének eredője a gyermekkori emlékek világa. A nyomor, a kilátástalanság, a kiszolgáltatottság kitörölhetetlen nyomokat hagyott minden alkotásában. Nehezen elképzelhető, hogy ennyi kényszerű küzdelemmel hogyan tudott már ifjúkorában nagy műveltséget és fejlett irodalmi kultúrát birtokolni, de annyi bizonyos, hogy tizenhét éves korában már minden versformát biztosan kezelt.
„Már megjelentek elő verseim is, 17 éves koromban írt költeményeimet a Nyugat publikálta. Csodagyereknek tartottak, pedig csak árva voltam." -írta. A szegénység és kitaszítottság felnőtt korának is meghatározó alapélménye volt.
„Tegnap este vacsora és cigaretta nélkül lévén, olyan száraz kenyérdarabokat szopogattam, amelyet a feleségem prézlinek rakott el régen. Tartozom azzal, hogy nem az éhség vitt erre, hanem a cigarettahiány. Az éhséget megszoktam." Egyik levelében a valóságot próbálta elkendőzni humorával: „Azt mondják, hogy a szükség a legnagyobb úr, ergo, én vagyok a legnagyobb úr, mert szükségem volna ruhára, mert több folt nem fér el a kabátomon." Költészetében a maga súlyos életéből merítve fedezte fel a proletárvilágot és a maga érzéseinek kifejezésével fejezte ki azt. Költészete a modern költészet leválását jelentette a polgári költészettől.
„Ha egy osztály a maga sajátos életérzését nem képes társadalmilag, azaz művészileg kifejezni, akkor erőtlen ahhoz, hogy az egész emberiség nevében lépjen föl a történelem dobogójára" – jegyezte fel egy markáns mondatban az új költészet megjelenésének feltételét. József Attila költői nagyságához nem fér kétség, de igazi jelentőségének megértése csak közel száz évnyi távlatból lehetséges. A magyar költészetben egy személyben hozta létre azt a költői forradalmat, amelyet vele majdnem egy időben Európa és Amerika legjelentősebb kortárs költői is felfedeztek. Ez
